Tempi passati - múló idő (Stamborszky Lajos emlékezete)

"nem tartozik a nagyobb dalnokok közé, de azért határozott költői tehetség, kinek egyes verseiben a kényesebb izlés is gyönyörűséget találhat" - írta róla a Vasárnapi Újság 1899-ben.

Stamborszky Lajos egyetlen verseskötete 1899-ben jelent meg Tempi passati címmel. A könyvet a szerző "ifjúságuk legkedvesebb álmainak emlékére", Éhen Gyulának, a város akkori polgármesterének ajánlotta.
Stamborszky Sümegen született 1856-ban. (Síremlékén tévesen az 1857-es évszám szerepel.) Iskoláit szülővárosában, Sopronban és Szombathelyen végezte,  majd Bécsben szervezett orvosdoktori oklevelet. Előbb Sárváron kapott állást, majd 1890-től Szombathelyen dolgozott. A kor viszonyainak megfelelően több helyen is praktizált, ő volt a fogház, a papi szeminárium, majd a MÁV Igazgatóság orvosa. Sok szerelmes verseket írt, de sohasem nősült meg, haláláig agglegény maradt. Ifjúkorától kezdve súlyos szívbetegség kínozta, 1910-ben, 54 évesen halt meg.
A melankólia, a bú és a valós szívfájdalom együtt jelennek meg verseiben. Verseskötetének - bár néhány korabeli lap a megjelenéskor közölt róla rövid ismertetést - nem volt különösebb visszhangja. Életéről, költészetéről születésének 80 évfordulóján, 1936-ban Székely László a Vasi Szemlében jelentett meg rövid tanulmányt.
Stamborszky Lajos húgával (Stamborszky Hermina) és gyógyszerész sógorával (Simon Gyula) közös síremléke a Szent Márton utcai temetőben van.

"Óh, érzem vén idő, hatalmad,
A lét nyomorát ismerem,
A virág lehull, a tűz kihamvad
És sírba száll a szerelem."

Stamborszky Lajos sírja a Szent Márton utcai temetőben