Négyesi malom

Szombathely szűkebb területén régen 7 - 8 malom működött, ehhez jöttek még a kámoni, herényi, szőllősi, gyöngyöshermáni, szentkirályi malmok. Mindegyiket Gyöngyös vize hajtotta, a Perint, mederviszonyai miatt, vízimalmok működtetésére alkalmatlan. (Ha a város mai teljes területét nézzük, akkor csupán az Arany-patakra épített oladi malom jelent kivételt.) A biztonságos üzemelésben fontos szerepe volt a gencsapáti zsilipnek, hiszen ott szabályozni lehetett, mennyi víz kerül a Gyöngyösbe és mennyi a Perintbe.
Ma már csak a Szombathely csatolt, korábban önálló településeken áll néhány malomépület, a városi malmok mindegyikét lebontották.
1276-ból származik az első ismert, írott adat a szőkeföldi (későbbi nevén négyesi) malomra vonatkozik, ezért ezt tekinthetjük a város legrégibb malmának. Az oklevél szerint 1276-ban a király  a vasvári udvarnokok kezén lévő szőkeföldi malmot  a győri püspöknek ajándékozta.

A malom középkori történetéről, a tulajdonosok változásáról Horváth Tibor: Szombathely a XV-XVIII. században című, 2003-ban kiadott könyvében találhatunk adatokat.
Kezdetben két, majd három kővel őröltek, de 1667-ben már négy kőre járó malom, innen a neve Négyes vagy Négyesi malom. A négy kő közül hárommal lisztet, eggyel kását őröltek.
Az épület a Szombathely tartozó Szőkefölde területén, a szőllősi határ közelében állt.
A malomhoz tartozó telken a XX. század első felében néhány évtizedig a zsinórgyár épülete állt. A területet ma nem hivatalosan "SZŰV-parknak" nevezik. A Négyesi molna emléke maradt fenn a Négyesi utca elnevezésben. (A molna a malom régies elnevezése.)
A malomárkot rég betemették, de a zsilip és talán az egykori malomfej maradványai ma is látszanak.