Részlet a Vasi Vörös Hírlap 1919 május 25-i számában Szentmártoni kép címmel megjelent írásból. A cikk név nélkül jelent meg, a szerző valószínűleg a lap szerkesztője, Fehér Károly.
"A Szentmártonban mindig szerettem járni. Kedves kis alacsony házaival, zöldülő fáival a modern falu benyomását kelti. Ahogy Szombathelyről kijut az ember s elhagyja az Erzsébet királyné utca utolsó házát, azon szent pillanatban szeme elé tárul a falu kellemes panorámája: a nagy széles utca, a szerénykésen meghúzódó házak, a szél lengette cégér alatt megbúvó kiskocsma, s a széles utca végesvégén a fénylő bádogú templom. A legnyugalmasabb falu képe ez, a boldog szentmártoniak egész más levegőt szívnak, mint mi szegény városiak, akik kőpaloták között rontjuk gyenge tüdeinket.
Fellélegzek, amikor elhagyom a várost. Egy lépés és Szentmártonban vagyok: a kedves, gemütlich faluban, hátam mögött hagyva a soktornyú várost ....
A villámdrótokon akad meg a szemem, s eszembe jutnak az erdélyi szász fészkek,a tiszták, a csinosak, amelyek mind villanyvilágítással dolgoznak. Ez a Szentmárton is olyanféle kis fészek,azzal a különbséggel, hogy magyarul beszélnek benne az emberek. Szeretnék sok ilyen magyarul beszélő modern falucskát látni, melynek népe boldog, megelégedett, s amelyet nem aggaszt a világítószer hiánya.
.........."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése