Egy bécsi aktus szombathelyi vonatkozásai

Egy korábbi blogbejegyzésben (Szombathely és Joyce – az első találkozások) ígértem, hogy Schnitzler Körtánc (Reigen) című színjátékának szombathelyi vonatkozásaira később még visszatérek.

Takáts József a „Szombathely a világirodalomban” c. írásában Joyce Ulyssese mellett, Schnitzler „Reigen”-jét és Egon Erwin Kisch egyik riportját említi, mint olyan műveket, amelynek révén városunk neve bekerült a világirodalomba.

A Reigen-ről azt írja, hogy egyik jelenete „Szombathelyen, egy Perint parti épületben játszódik”. Takáts téved, a mű minden jelenetének Bécs a helyszíne. A darabnak ennek ellenére mégis vannak magyar, illetve szombathelyi vonatkozásai.

- Arthur Schnitzler (1862 – 1931), bár Bécsben született, egy kicsit magyar is. A nagyapja Nagykanizsán volt asztalos, még apja is a zalai városban látta meg a napvilágot. Az apa (Johann Schnitzler) orvosi tanulmányai révén került Bécsbe és telepedett le ott. Arthur Schnitzlernek  - aki főhivatását tekintve szintén orvos volt - Szombathelyen is éltek távolabbi rokonai, valószínűleg járt is a városban.

A város neve más okból sem lehetett ismeretlen számára, egyik bécsi egyetemi társa, később kollégája Nobl Gábor (1864 – 1938) Szombathelyről származott. Nobl Gábor (Gabriel Nobl) dermatológus professzorként számos szakcikket, tanulmányt publikált. (Megérdemelné, hogy Szombathelyen is megemlékezzünk róla.)

A Reigen-t Bródy Sándor Körbe – körbe, Győrffy Miklós Körtánc címmel magyarra fordította,  Kornis Mihály pedig  Körmagyar  címmel átiratot készített belőle.

Az 1896-97-ben írott mű 10 párbeszéd – 10 légyottnak sem nagyon nevezhető nyomorult aktus. A rondó szereplői: 1. jelenet: utcalány és katona, 2. jelenet: katona és szobalány, 3. jelenet: szobalány és fiatal úr, 4. jelenet: fiatal úr és fiatal asszony, 5. jelenet: fiatal asszony és a férj, 6. jelenet: fiatal asszony és az édes kislány, 7. jelenet: édes kislány és a költő, 8. jelenet: a költő és a színésznő, 9. jelenet: a színésznő és a gróf, 10. jelenet: a gróf és az utcalány

A 9. és a 10. jelenet egyik szereplője egy Bécsben tartózkodó dragonyos kapitány (a gróf), aki vagy egyenesen Szombathelyről érkezett, vagy egyik állomáshelye volt Szombathely

A város neve a dialógus aktus előtti és utáni részében is elhangzik.

„GRÓF Túl sok időm van, ezért gondolkodom. Kérem, kisasszony, képzelje csak el, azt gondoltam, ha áthelyeznek Bécsbe, jobb lesz. Itt van, ami elszórakoztassa, felvillanyozza az embert. De alapjában véve itt se más, mint arra fenn.

SZINÉSZNŐ Hol van az az arra fenn?

GRÓF Arra, arra lenn, tudja kisasszony, Magyarországon, azokban a porfészkekben, ahol helyőrségemmel állomásoztam.

............

GRÓF  És nézze csak, kisasszony, ha egyszer megvilágosodott az ember előtt, tökéletesen mindegy, hogy Bécsben él-e vagy a pusztán vagy Szombathelyen. Mert nézze csak például … hová tehetném a sapkámat? Úgy, köszönöm … miről is beszéltünk?

SZÍNÉSZNŐ Szombathelyről.

GRÓF Úgy van. Tehát mint mondottam a különbség nem nagy. Hogy este kaszinóban ülök-e vagy klubban ez igazán egyre megy.

……..

SZÍNÉSZNŐ Gondoskodom róla. És most adj még egy csókot, kis filozófusom. Úgy, te csábító, te … drága gyermek, te lélekkufár, te pézsmapocok .. .. te (Miután néhányszor hevesen megcsókolja, hevesen eltaszítja magától) Gróf úr, megtisztelt!

GRÓF Kezét csókolom, kisasszony! (Az ajtónál) Viszontlátásra.

SZÍNÉSZNŐ Agyő, Szombathely!

(Győrffy Miklós fordítása)

A 10. jelenetben, amivel a kör be is zárul,  a szombathelyi garnizon kapitányának már az utcalány partnere. Itt a párbeszéd közben nem hangzik el Szombathely neve.

/ Szombathely és Bécs irodalmi kapcsolatairól lásd még: Bécsi Maupassant Szombathelyről/