Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején az a területet, amelyet ma a Kisfaludy utca, a Wesselényi utca, a Hunyadi utca és a Gyöngyös-patak határol, Nigsty telepnek nevezték. Az 1800-as években a mai múzeum helyén még egy malomcsatorna ágazott ki Gyöngyösből, amely ott csatlakozott ismét a Gyöngyöshöz, ahol ma a Gyöngyös utca és a Hunyadi u találkozik. Így az egykori Nigsty - telep a következő területtel azonos: a Borostyánkő áruház és parkolója, az aluljáró, a Hunyadi u. eleje, az Újváry Ede utca.
A Gyöngyös és a malomcsatorna által körbefogott terület volt Nigsty József ácsmester „birodalma”, itt volt a fűrészmalma, itt volt a fatelepe, itt volt a műhelye. 1885-ig ez a kis sziget, nem Szombathelyhez, hanem Szentmárton faluhoz tartozott. Szentmárton 1885-ig külön település volt, saját községbíróval, esküdtekkel. A telep sziget jellege az 1900-as évek elején akkor szűnt meg, amikor a malomcsatornát betemették.
Nigsty József a múlt századforduló táján Szombathely egyik leggazdagabb emberének számított. Nevét ő maga is több változatban írta, a leggyakrabb írásmód a Nigsty és a Nigszty, de előfordul Nixty, Nigsti, Nixti alakban is. Iparos volt, egyszerű életmódot folytatott, de óriási vagyonra tett szert. Kőszegről került Szombathelyre. Közéleti szerepet is vállalt, mintegy 40 évig városi képviselő volt, de jelentősebb események nem kapcsolódnak a nevéhez. 1850 körül telepedett meg a Szombathellyel már akkor összenőtt Szentmártonban. Az hogy, honnan tett szert a nagy vagyonra, ma már nem rekonstruálható minden részletében.
1900 körül már több száz hektár erdeje volt (Ondód, Sé, Olad, Szombathely határában), szőlő a Vas hegyen, major Ondód közelében, több lakóház Szombathelyen.
Szép kort ért meg, 1904-ben nyolcvannégy évesen halt meg, gyermekei nem voltak. Halála után került elő az a végrendelet, amely szerint vagyona nagy részét a jótékony célokra a városra hagyja. A városnak nagyon jól jött ez a pénz, hiszen az Éhen Gyula polgármestersége után a város nagy adósságokkal küszködött. A végrendelet egy árvaház létesítéséről is szólt, megjelölve annak helyét is. Nigsty csupán azt kérte, hogy emlékét őrizzék, sírját gondozzák.
A hatalmas vagyont a város lassanként felélte, abból fizették ki az Éhen Gyula féle adósságok egy részét is. Az ingatlanokat lassanként eladogatták, az árvaház sohasem épült fel és nem valósult meg a végrendeletben meghatározott többi cél sem.
Nigsty sírját egy darabig gondozták, de 1938-ban az egyik városi képviselő már szóvá teszi, hogy a síremlék elhanyagolt. Ujváry Ede polgármester a felvetésre akkor a következőket válaszolta:
"A temetőben sok kiválóság nyugszik, mindegyikükről nem gondoskodhatik a város, de a Nigszty-féle sír gondozásának utána fog nézni, mert az a város kötelessége."
A háború után már egyáltalán nem törődtek a sírral, később maga a síremlék is eltűnt. 1938-ban az egykori Nigsty telep területén nyitott új utcát róla nevezték el róla, ez az utca 1950-ben Vadas Márton nevét kapta, a rendszerváltás után pedig Ujváry Ede utca lett belőle.
"A temetőben sok kiválóság nyugszik, mindegyikükről nem gondoskodhatik a város, de a Nigszty-féle sír gondozásának utána fog nézni, mert az a város kötelessége."
A háború után már egyáltalán nem törődtek a sírral, később maga a síremlék is eltűnt. 1938-ban az egykori Nigsty telep területén nyitott új utcát róla nevezték el róla, ez az utca 1950-ben Vadas Márton nevét kapta, a rendszerváltás után pedig Ujváry Ede utca lett belőle.
Az egykori Nigszty József utca (ma Ujváry Ede utca) egy szakasza
Így múlik el a világ dicsősége. Hasonlóan járt Kernek Tivadar is. Emlékét sem a város, sem a szaléziánusok (akikre szintén hagyott 1927 eleji halála után életbe lépett végrendeletében)nem őrzik, 1996-ban felújított mauzóleuma ismét némi rendbehozásra vár. Ezeket említse, ha lehet Feiszt Gyürgy a Szent Márton temetőben.
VálaszTörlésBocs: Kerner ...idős vagyok, nem látom jól a betűket. :)
VálaszTörlés