A mai szombathelyiek közül sokan nem tudják, hogy Óperint egészen 1885-ig önálló település volt. Akik tudják, azok azt gondolják, hogy a község a Perint patakon túli Óperint utcával volt azonos. Tévednek, mert Óperint nem csupán ez egyetlen utca volt, hanem ennél jóval nagyobb terület.
A XIX. század közepén a település két részből állt:- A Perint pataktól nyugatra a mai Óperint u., Körmendi u és Szabadságharcos utcák által közrefogott terület. Ennek nagy részét ma a volt cipőgyár tömbje foglalja el.
- A Perint keleti oldalán pedig nagyjából a mai Mátyás király, Juhász Gyula u és Sorok u. által behatárolt terület tartozott a községhez, beleértve a Bürü és a Fraknó utcát, valamint a már megszűnt Kereszt utcát is.
Az 1864-es Pesti Frigyes féle helynévgyűjteményben a következőket olvashatjuk:
„ Óperint község Vasvármegyében, Szombathelyi központi főszolgabírói kerületben, Szombathely püspöki várossal fundus és házkapcsolatban … saját név alatt 80 év óta fennáll és Szombathely várostól elkülönült, saját kebelbéli önkormányzattal bír”
A Pestynek adatokat szolgáltató elöljárók (Spatsek József bíró, Stirling János esküdt és társaik) jelentésében a „80 év” kizárólag az Óperint településnévre vonatkozik, a falu neve korábban Perint volt. 1779-ben (Ó)Perint egy része leégett. A tűzvész után hozta létre Szily János saját püspöki birtokán Újperintet, ahová a perintiek jelentős része átköltözött. Az évszázadok óta létező „régi” Perint falu neve 1782-83-tól lett Óperint.
1864-ben a 106 ház között még sok volt a vályogtéglából épült és a zsúppal vagy fazsindellyel fedett, de már megjelentek az újabbak is, amelyeket téglából készítettek és cserépzsindellyel fedtek. A jelentés szerint az itt élők legnagyobb része ács és kőművessegéd.
[Óperint lakossága: 1787 – 311 fő, 1830 – 637 fő, 1857 – 1163 fő, 1880 – 1453 fő
Szombathely lakossága: 1787 – 2472 fő, 1830 – 3392 fő, 1857 – 4629 – fő, 1880 – 10.820 fő]
Óperintnek két hídja volt. Az „erős, nagy híd”, volt a mai Perint híd elődje, a másik, „az előbbinél gyengébb, a falu nyugati részéről a keleti részére vezető gyaloghíd”. Ez utóbbi emlékét őrzi a Bürü utca elnevezés.
A község „derék épületei” között tartották számon a kaszárnyát, amely 1864-ben a megyei „közbátorsági főbiztosságnak” volt a székhelye és a Bárányhoz címzett vendéglőt
.
.
