Roznár kripta

A szombathelyi Szent Márton utcai temető egyik, építészeti szempontból is igényes kriptáját Roznár Ferenc építőanyag-kereskedő készíttette valamikor az 1920-as évek végén. A kripta boltozott mennyezetét kereszt alakú sárga sáv osztja négy mezőre. Mindegyik mezőben egy - egy angyalalakot látunk. A képek állapota nagyon rossz, valószínűleg mindegyik angyalhoz más - más jelkép kapcsolódott. Egyikük pl. egy pálmaágat tart a kezében. A keresztszárak találkozásánál tövis koszorú és napmotívum kapott helyet.
A kriptát villanyvilágítással látták el (aminek ma már csak a nyomai láthatók. Érdekesség még, hogy az épület sarkánál egy vasból készült kerékvetőt is elhelyeztek.

Quirinus kápolna a Szent Márton utcai temetőben??

1918-ban, Kiskos István polgármestersége idején a város pályázatot írt ki Szombathely távlatos rendezési tervének elkészítésére. A "Hiszek egy .... " jeligével beérkezett pályamunkához színes térkép tartozik, ami jól érzékelhetően tartalmazza a készítő városfejlesztési elképzeléseit. Annak ellenére, hogy a készítés idején még nem ért véget a világháború, az elképzelések igazán "nagy ívűek" voltak. 

A tervező a hangsúlyt a város kulturális létesítményeinek és "zöld területeinek" (parkjainak) fejlesztésére helyezte. Az  építész a mostani Joskar Ola lakótelep helyére parkot képzelt el, amely egészen a Csaba útig ért volna.

Nagyjából a jelenlegi vásárcsarnok helyén épült volna fel az "Ipari főiskola". A "Kőszínház" a későbbi SZTK-palota és Sportház helyére került volna, a Tanítóképző pedig a mostani Ady térre.  

A nagy tervnek van egy érdekes és látszólag apró részlete is. A fontos középületek sorában szerepel egy viszonylag kis épület is, ez s 7-es számmal jelzett Szent Quirinus kápolna. Ennek helye az elképzelés szerint a Szent Márton utcai temetőpark, tehát gyakorlatilag az a hely, ahol a régészek ma is a szent első nyughelyét sejtik. A kápolna a tervrajzon centrális alaprajzú épületként jelenik meg.

Bárki is volt a terv készítője, kiemelkedően fontosnak tartotta Quirinus tiszteletének ápolását.

(A térkép a Vas Megyei Levéltár gyűjteményében található. - T 134)                           

További Szent Quirinus témájú blogbejegyzések:

Szent Quirinus savariai vértanú tisztelete Európában

Szent Quirinus és Szent Márton jövendölése az első magyar nyelvű Szombathely történetben

Öröklámpások

A Szent Márton utcai temető örök lámpásaira 2000 körül figyeltem föl. Akkor még legalább húsz volt belőlük. Idén szeptemberre csak három maradt közülük, most pedig már csak egy van.
A fémből készített, sírkövekre erősített lámpások 1850 táján jöttek divatba. A nagyobb síremlékeken néha kettő is volt. A szokás nagyjából 60 - 70 évig tartotta magát. Az 1920 után készült sírkövekre már csak nagyon ritkán "szereltek" lámpát.
Nem csak mindenszentekkor és a halottak napján gyújtották meg a benne lévő mécsest vagy lámpácskát, hanem máskor, amikor az elhunyt hozzátartozó a sírt meglátogatták.

Az utolsó öröklámpás a Szent Márton utcai temetőben:

Lámpatartó vasat még sok síremléken láthatunk:

Merkly Ferenc szobrai a Szent Márton utcai temetőben

Merkly Ferenc 1883-ban Budafokon született, élete java részét Gyöngyösszőllősön és Szombathelyen töltötte. 1941-ben halt meg. A Rumi út 14-ben volt műterme és lakása. Legismertebb alkotása a 83-as gyalogezred emlékműve a Szent István parkban. Hősi emlékműveket, síremlékeket, díszítőszobrászati munkákat készített.
A Szent Márton utcai temetőben 6-7 sírszobra azonosítható.

Fekete család síremléke

A síremlékről bővebben (szoborlap.hu)

Hidasy Krisztina síremléke
A síremlékről bővebben (szoborlap.hu)

Móricz - Görög síremlék

Vizmathy síremlék

A síremlékről bővebben (szombathelyisetak.blogspot.com)

Kovácsoltvas sírkerítések a Szent Márton utcai temetőben

A Szent Márton utcai temető kovácsolt vas sírkerítéseinek többsége az 1900-as évek első harmadából való. Van néhány, amelyet valószínűleg még a XIX. század végén készítettek és akad pár újabb is a negyvenes - ötvenes évekből.
Az a három - négy, amelyet felújítottak és karbantartanak, ritka kivételnek számít, a többi nagyon rossz állapotban van. A kerítéseket "hivatalos helyen" nem tartják számon, ezért számuk hónapról hónapra csökken.

Seiler - Breitfeld síremlék

Kethelyi síremlék

Egervári síremlék

Langer - Palaczk síremlék

Magassy síremlék

Jachimczyk síremlék

Horváth síremlék

Waigandt síremlék

A Szent Márton utcai temetőhöz kapcsolódó további blogbejegyzések:

- 1848-as emlékhelyek Szombathelyen

- A Vizmathy síremlék

- Címeres síremlékek a Szent Márton utcai temetőben

- Jókay síremlék Szombathelyen

- Kert a kertben - szerzetesrendek sírparcellái a Szent Márton utcai temetőben

- Szombathelyi polgármesterek síremlékei a Szent Márton utcai temetőben

- Temetői lélekharang

- Tempi passati - múló idő (Stamborszky Lajos emlékezete)

Kert a kertben - szerzetesrendek sírparcellái a Szent Márton utcai temetőben

Annunciáta Nővérek - B/2-es parcella

Annunciáta Nővérek - B/8 as parcella

Első temetés - 1924 (?) Utolsó temetés -1937

Ferencesek - A/6-os parcella

Első temetés - 1890 Utolsó temetés - 1961

De Paul Szent Vince Szeretet Leányai (Irgalmas Nővérek) - B/1-es parcella

Első temetés - 1901 Utolsó temetés - 1955

Premontrei Rend - A/3-as parcella

Első temetés - 1923 (Kárpáti Kelemen) Utolsó temetés - 1954 (Molnár Szaniszló)

Tempi passati - múló idő (Stamborszky Lajos emlékezete)

"nem tartozik a nagyobb dalnokok közé, de azért határozott költői tehetség, kinek egyes verseiben a kényesebb izlés is gyönyörűséget találhat" - írta róla a Vasárnapi Újság 1899-ben.

Stamborszky Lajos egyetlen verseskötete 1899-ben jelent meg Tempi passati címmel. A könyvet a szerző "ifjúságuk legkedvesebb álmainak emlékére", Éhen Gyulának, a város akkori polgármesterének ajánlotta.
Stamborszky Sümegen született 1856-ban. (Síremlékén tévesen az 1857-es évszám szerepel.) Iskoláit szülővárosában, Sopronban és Szombathelyen végezte,  majd Bécsben szervezett orvosdoktori oklevelet. Előbb Sárváron kapott állást, majd 1890-től Szombathelyen dolgozott. A kor viszonyainak megfelelően több helyen is praktizált, ő volt a fogház, a papi szeminárium, majd a MÁV Igazgatóság orvosa. Sok szerelmes verseket írt, de sohasem nősült meg, haláláig agglegény maradt. Ifjúkorától kezdve súlyos szívbetegség kínozta, 1910-ben, 54 évesen halt meg.
A melankólia, a bú és a valós szívfájdalom együtt jelennek meg verseiben. Verseskötetének - bár néhány korabeli lap a megjelenéskor közölt róla rövid ismertetést - nem volt különösebb visszhangja. Életéről, költészetéről születésének 80 évfordulóján, 1936-ban Székely László a Vasi Szemlében jelentett meg rövid tanulmányt.
Stamborszky Lajos húgával (Stamborszky Hermina) és gyógyszerész sógorával (Simon Gyula) közös síremléke a Szent Márton utcai temetőben van.

"Óh, érzem vén idő, hatalmad,
A lét nyomorát ismerem,
A virág lehull, a tűz kihamvad
És sírba száll a szerelem."

Stamborszky Lajos sírja a Szent Márton utcai temetőben

A Vízmathy síremlék

Az 1900-as évek elején csak így ismerték Szombathelyen – a Vízmathy. Városi tisztviselő volt, a pénzügyek felelőse, ma úgy mondanánk, pénzügyi osztályvezető. Fényképe ott van a város régi vezetőit ábrázoló tablókon, csoportképeken. Vízmathy Gézát az utókor elsősorban nem, mint pénztárnokot , hanem mint amatőr fényképészt tartja számon. Az általa készített képek ma a várostörténet fontos dokumentumai.

Apja, Vízmathy Antal Salomváron, majd Zalalövőn volt tanító. Bár az 1800-as évek végén Zalában több helyen is találkozunk Vízmathy (Vizmathy, Vizmati) nevűekkel, a család régebbi ősei valószínűleg inkább Sopron megyében élhettek.

Vizmathy Bertalanfy József nyomdatulajdonos lányát, Bertalanfy Bertát vette feleségül. A Szily János utca 12. szám alatti házban laktak. Három gyermekük közül Piroska és Zoltán kiskorában meghalt, Berta Oltay Károly akadémikus, műegyetemi tanár felesége lett.

Vízmathy Gézának – akinek közéleti és fényképészi tevékenységéről rendszeresen írtak a helyi lapok – néhány írása is megjelent. Így például folytatásokban beszámolt egy 1925-ben tett spanyolországi zarándokútjáról.

Vízmathy nyugdíjba vonulása után Budapestre költözött, ott halt meg, a Farkasréti temetőben temették el. Lányának, Bertának és vejének (Oltay Károlynak) nyughelye Stassoldoban van.

Leszármazottai Olaszországban élnek.  Egyik dédunokája hosszabb ideig Udine tartomány elnöke volt, a másik az Udinei Egyetem rektora.

A Vízmathy családra Szombathelyen  a fényképeken és a Szily János utcai lakóházon kívül csak a Szent Márton utcai temetőben lévő reprezentatív sírbolt emlékeztet. Családi kriptának készült 1910 körül, de végül csak a két  gyermeket, Piroskát és Zoltánt temették ide. A kripta szoboralakjai közül az egyik a 8 éves korában meghalt Zoltánnal azonosítható, a mögötte álló nő valószínűleg az édesanyja, Bertalanfy Berta.  A készítő nevét nem ismerjük.

A síremléket eltakaró borostyánt néhány nappal ezelőtt eltávolították, így az több évtized után újra láthatóvá vált.

 

1848-as emlékhelyek Szombathelyen (síremlékek, szobrok, emléktáblák) + a szombathelyi 16 pont

Szent Márton utcai temető

Hübner János síremléke

Hübner János Nagycsákányban (ma: Cákánydoroszló) született 1825-ben.  48-as nemzetőr, később városi tanácsnok, építési vállalkozó, a "48-as eszme" állhatatos híve volt. 1905-ben Kiscellben (Celldömölk) halt meg, Szombathelyen temették el. A kripta a temető A/7-es parcellájában van.

Batthyány tér

Batthyány Lajos dombormű és emléktábla

 Batthyány Lajos (1807 - 1849) Magyarország első miniszterelnöke

48-as tér

Batthyány Lajos mellszobra

Fő tér

Horváth Boldizsár emléktábla

Horváth Boldizsár (1822 - 1898) a város jegyzője, majd 1848 - 1849-ben a szombathelyi kerület országgyűlési követe, 1867 -1871 között igaszságűgy-miniszter

Múzeum park

Horváth Boldizsár szobor

Hollán Ernő utca

 Laky Demeter és Sebesy Kálmán emléktáblája a Smidt Múzeum falán
Laky Demeter (1818 - 1902) premontrei szerzetes, pedagógiai író, műfordító 1843  és 1845 között a Premontrei Gimnázium tanáraként Szombathelyen élt. A szabadságharc bukása után nyolc év várfogságra ítélték, 1954-ben kegyelemmel szabadult. Sebesy (Schosser) Kálmán (1815 - 1881) premontrei szerzetes, tanár. A szabadságharc bukása után várfogságra ítélték. 1864 és 1874 között  Szombathelyen élt és tanított.

Hollán Ernő emléktábla

Hollán Ernő (1824 - 1890) a szabadságharc idején honvédtiszt, hadmérnök. 1865 után több alkalommal országgyűlési képviselő, közlekedési államtitkár. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az emléktábla a Hollán Ernő u. 15. számú házon.

Ady tér

 Petőfi Sándor szobra

 A szombathelyi 16 pont

(Elfogadta a város közgyűlése 1848. március 17-én)

1  Sajtószabadság.
2. Felelős Ministerium.
3. Népnevelés.
4. A feudális viszonyok általános és tökéletes megszüntetése.
5. A papi tized kárpótlás nélküli eltörlése.
6. Független községi rendszer behozatala, a megyéknek községkerületekre felosztása, s a kir. városoknak mint külön kasztnak megsemmisítése mellett.
7. Fixum iudicium minden község-kerület székhelyén ; az eljárás iránti birói felelősség és szabad nyilvánosság hozzájárultával.
8. A telekkönyvek általános életbe léptetése.
9. Teljes jogegyenlőség, a külön osztályok egy nemzettestté forrasztása, s mindennemű köztehernek kivétel nélküli közössége.
10. Közvetlen népképviselet s ennek létesültével a megyék s országgyűlés rendezése.
11. A nép önmagának leghívebb őre levén : az állandó katonaság kevesbitése s nemzeti őrsereg felállítása.
12. Büntető törvénykönyv, az esküdtszékek alkalmazásával.
13. Magánjogi rendszeres törvénykönyv a megváltozott törvényekhez, s a korigényeihez szerintezve.
14. Évenkénti országgyűlés Budapesten.
15. Budapest minden évnek legalább egy részében a királyi családnak székhelye legyen.
16. Az önálló magyar kormánytanács állandóan Budapestre áthelyeztessék.

Pottyondy villa

A Gagarin utca egyik szép épülete a Pottyondy villa. A házat 1905-1906-ban Pottyondy Béla közjegyző építtette, a tervező Rauscher Miksa volt.  A Pottyondy család a XIX. század végén telepedett meg a városban. Régi kisnemesi család, amelynek Szombathelyre került tagjai már polgári foglalkozásúak. Részt vállaltak a helyi közéletben, a villát építő Pottyondy Béla apja, Pottyondy Gusztáv (a MÁV szombathelyi üzletvezetője) például a Vasmegyei Műkedvelők Egyesülete elnöke és egyik alapítója volt.

A több ágra szakadó Pottyondy család történetére vonatkozó adatokat Pottyondy Béla gyűjtötte össze és tette közzé (A Pottyondy család monográfiája – 1937).

A család a „csáfordi és potyondi” nemesi előnév viselésére 1925-ben kapott belügyminisztériumi engedélyt.  A predikátum azokra a településekre utal (Csáford és Potyond), ahol a nemzetség ősi birtokai voltak.

Itt meg kell jegyezni, hogy a „csáfordi” név nem Csáfordjánosfát jelenti, hanem a Jobaháza területébe olvadt Csáford falut.

Az épület homlokzatán, fő helyen láthatjuk a család címerét, a hátsó lábain álló, első lábaival buzogányt tartó, kétfarkú oroszlánt.

A Pottyondy villa a második világháborút követő államosításokig volt az építtető család tulajdonában.

 

Pottyondy villa - Gagarin u. 18.

 

Pottyondy villa - Gagarin u. 18.

A család kriptája a Szent Márton utcai temetőben a vasúttal párhuzamos falnál áll. A temető tervezett felszámolását követően exhumálták, ma már romos állapotban van. A homlokzaton lévő feliratból  csak egy csekély töredék – „CSÁ” – látható. A teljes felirat „csáfordi és potyondi Pottyondy család” lehetett. Ebből következően valamikor 1925 után építették.

 

Pottyondy kripta - Szent Márton utcai temető