A szombathelyi „Ébredés” Szabadkőműves Páholy 1902-ben alakult. Első főmestere Bárdossy István volt, aki korábban szombathelyi főszolgabíróként (1867 – 1871), majd Szombathely polgármestereként (1872 – 1878) vett részt a közéletben. A szabadkőműves páholy gazdasági erejét jelzi, hogy 1912-ben önálló páholyházat építettek, amit Weis Oscar Jakab tervezett. A páholyház kultúrtörténeti ritkaság, hiszen Magyarország területén alig találunk olyan épületet, amelyik eredetileg is egy szabadkőműves páholy számára épült és ahol már a tervezésnél figyelembe vehették a szervezet sajátos igényeit.Így Szombathelyen a homlokzat a szabadkőműves gondolatvilágnak megfelelően egy görög templomra utal.
1913-ban nyomtatásban is megjelent a „Szombathely keletén dolgozó „Ébredés” szab. kőm. páholy páholyszabálya”.
Az I. § szerint a páholy a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy védelme alatt dolgozik.
A főmester akkor Litassy János, az I. felügyelő Karczag György, a szónok pedig Dr. Feldmann Bódog volt. A páholy jelvénye: „kék selyem szalagon függő körzőre és szögmérőre feltett nyitott könyv, átírva a páholy nevével „Ébredés”.
A tagság száma 1913 környékén közelítette a százat. Néhány ismertebb név a szombathelyi szabadkőművesek közül: Kiskos István (1914 – 1930 között Szombathely polgármestere), Gerlits Sándor (az Erdei Iskola megszervezője), Andráskay Müller Ede (építési vállalkozó), Lékai Lingauer Albin (a Vasvármegye tulajdonos-főszerkesztője), Seemann Gábor (a Felsőkereskedelmi Iskola igazgatója).
Szombathelyen az Ébredéssel egy időben működött még az "Igazsághoz" Szabadkőműves Páholy is.
A szabadkőműves páholyokat 1920-ban feloszlatták, így az Ébredés páholy is beszüntette működését. A páholyházat a következő években előbb katonai, majd iskolai célokra használták, később lakásokat alakítottak ki benne. Belső terei átépítették, de homlokzatán csak kisebb átalakításokat végeztek.
Az Ébredés Szabadkőműves Páholy páholyháza - Zrínyi u. 21.
