Régóta tartja magát az a vélekedés, hogy a Belsikátor (másik nevén Forgó vagy Forgó köz) a város mediterrán utcája, ahol hajdan olaszok is éltek. A feltételezésnek van alapja, hiszen a Szombathelyen megforduló, itt hosszabb – rövidebb időre megtelepülő taljánokról a XVII. századtól kezdődően vannak adatok. Az első olaszok közül többen fűszerkereskedők és materialisták voltak. Az utóbbi elnevezés hajdan nem egy filozófiai irányzat követőit jelentette, hanem azokat, akik különféle „matériákkal” (= szövetfélékkel) kereskedtek. Zanelli Ferenc (Francesco Zanelli) materialista nevét először 1758-ban említik a városi jegyzőkönyvek A Zanelli családról, amely több generáción keresztül jelen volt Szombathelyen, biztosan tudjuk, hogy egy időben a Belsikátorban volt lakása és üzlete. A mai Belsikátor 2. (és a Fő tér 11.) volt a tulajdonukban. A XIX. század végén magát a Belsikátort is többször Zanelli közként említik. Az 1800-as évek végén ugyancsak itt volt köszörűs és lakatosműhelye Antonio Giovanni Di Gleriának. Ő az észak-olaszországi Paularo-ból érkezett. Ahogy körülményei javultak, előbb a Kereszt utcába, majd a Rákóczi utcába költözött tovább. Szombathelyen alapított családot, leszármazottai ma Budapesten élnek.
A XIX – XX. század fordulóján sok olasz megfordult Szombathelyen. Vándormunkásokról (pl. téglavetők), vándoriparosokról, cukrászokról, kereskedőkről szólnak a híradások.
Az olaszos jelleget erősíti. Belsikátor és a Fő tér sarkán álló, 1913-ban épített Grünwald ház is. A tervező, Medgyes Alajos, aki amúgy is vonzódott az olasz, főleg a velencei építészethez, bizonyára figyelembe vette a helyhez kapcsolódó hagyományokat is.
